Ma megejtettük a fotózást. Sok szervezésbe telt, mivel én hétfőn és pénteken járok, Legátnak meg ez a két legszörnyűbb nap a hetében – lapzárta az egyiken, leadások a másikon – de ugye ami késik - mely dolog nálam igen gyakori - a legritkább esetben múlik. Míg odaértünk arról kérdezgetett, nem lesz-e ő nagyon szalon-idegen, hiszen egy ilyen szépségporta alapvetően női birodalom, a szebbik nem csinosításának terepe, nem fog-e ott ő zavaró tényezőnek tűnni, aki megbontja a sok slankuló sziluett éteri harmóniáját. Megnyugtattam: nem, dehogy, hiszen ide férfiak is járnak. Ő, aki leginkább úgy néz ki, mintha naponta fél falaton éldegélne, és így elég távol áll tőle a fogyókúra gondolata, ezt nehezen hitte el. Mindegy, először megcsináltuk a Spa előtti képeket, aztán bent is kattingattunk, a váróteremben, szokásos gyógyteám felett. Az első férfit akkor látta. A másodiknak csak a papucsos-szekrény előtti cipő-nyomát figyelhette meg: de ott volt, egy negyvenötös körüli lábbeli minden bizonnyal. A harmadik rejtélyes alak akkor tűnt fel éppen, mikor öltöztem le, ezért be kellett zárnunk az ajtót – de fogyni jött, bizonyíthatóan. Ekkor mi már a képek felét megcsináltuk. Persze, Legátnak nehéz dolga volt velem: smink nélkül érkeztem, mint ide mindig, nem volt túl kellemes hallgatni a vernyogásom, hogy hogyan fényképezzen, melyik profilom nézhető festék nélkül is. A kapszulánál (alfa) nem állta meg nevetés nélkül: „Ezen mit fotózzak?” Azt hitte, a fejem búbjáig elnyel a hatalmas szerkezet. Megnyugtattam, az arcom kint van, nem is bírná a benti nagy hőséget. De az igazi vidám pillanatok a tappancsoknál voltak. Míg tették rám a hideg mancsocskákat, alaposan betorzult a fejem. Ő bezzeg azt is dokumentálni akarta, hogyan kerülnek rám a kis bigyók. „Ne vágj már ilyen fejeket!” – szólt rám mindegyik mozdulatnál, ezt azonban nem tudtam teljesíteni. A teljes fegyverzetemnél viszont nem lehetett leállítani. „Ezeket már csak magamnak csinálom” – mondta – „Nem hiszem el, hogy így látlak.” Beláttam, reménytelen eset, de hát az ő totálisan vékony alkatával én is az lennék. Bár már én sem panaszkodhatom, túl jól érzem magam a bőrömben.
|
English
