Szerintem variáljuk át egy kicsit a mondást, mert a fogyókúrára nem igaz. Szóval szerintem minden folytatás nehéz. Elkezdeni könnyű volt. Olvashatták: lelkes voltam, úgy éreztem, hogy csak aprókat kell lemondanom, megy nekem ez a kúra, mint a karikacsapás. Jól berendeztem vele az életem. Reggelire gyümölcs, málna vagy barack, vagy ami éppen van otthon, esetleg teljes kiőrlésű pirítós sajttal. Ez idáig még tényleg nagyon oké volt, egészen addig, míg nem éreztem kötelezőnek. Mert ez idáig soha nem reggeliztem, csak ha utaztam, szállodákban, és akkor nem ilyen finoman: jöhetett a négytojásos rántotta, négy szelet kenyér. De most másfél hét alatt megtanultam, hogy fehérkenyeret semmiképp, margarint soha, mert abban ipari olajok lehetnek, satöbbi, satöbbi. Sajnos, pontosan tudom, hogy ezek mind-mind az egészséges táplálkozás alapkövei, bármelyik magazint kinyitom, ott áll feketén-fehéren, mit együnk, és mit ne. De hát az ember már csak olyan: szívesen bűnözik. Ám én kibírtam bűnözés nélkül. Valóságos étel-ellenőrré váltam az elmúlt időben. Nem lehetett megmaradni mellettem, mindenkinek a táplálkozási szokásait kritizáltam, étteremben, ha végigfutottam az étlapot, undorral dőltem hátra. Én, aki régebben első lendületből rántott sajtot rendeltem sült krumplival és majonézes kukoricával, most rémülten rendeltem a natúr salátát, és a füstölt halat, mert abból baj nem származhat. Mondom, minden ment, mint a karikacsapás. Újra gyakori vendége lettem a zöldségesnek és a bioboltnak, négyszer elolvastam az összetevőket, és nem rendeltem első éhségrohamomnál pizzát, hanem megelégedtem egy félbevágott karalábéval. Remek gyógytea-mixekkel kápráztattam környezetemet. Kedvencem a hársfa-bodza-multivitamin keverék.
Egyedül a folyadékbevitelre nem kellett figyelnem – eddig is megittam a magamét mind teából, mind ásványvízből, anélkül nagyon rosszul érzem magam, főképp, hogy annyit dohányzok, hogy azt már bevallani is szégyen. Ám most szombaton valami megtört bennem. Éjfélig bírtam. Fellépésem volt, dolgozott bennem az adrenalin, amíg a színpadról le nem léptem, nagyon jól működött minden. Viszont akkor, hajnali negyed egykor hihetetlen vágyakozás tört rám. Láttam, ahogy a többiek falják a Gödör Klub kétes kinézetű szendvicseit. Láttam, ahogy vedelik a sört. Valami eltört bennem. Taxit hívtam, hogy hazaszáguldok, nehogy bűnbe essek. Ám az éjjel-nappalinál ki kellett szállnom, macskaeledelért. Ránéztem a kosárban mosolygó felfújt, fehér zsömlékre. „Négyet kérek” – rebegtem. És otthon mind a négyet egy-egy harapással (hol volt a megfontolt 25-ször rágjunk meg minden falatot alapelv) eltüntettem. Aztán, hogy ha már lúd, legyen kövér alapon ledöntöttem egy konyakot is. Majd lefeküdtem aludni. Másnap iszonyú bűntudattal és elnehezedve ébredtem. Ám azóta újra tudom tartani a kúrát, erőre kaptam. Lehet, hogy ez a kis bűn még belefért? Következő alkalommal megkérdezem a szalonban a segítőimet…
|
English
