Ha elégedett lennék magammal, fel sem merülne a fogyókúra ötlete. Igaz, nem is bennem merült fel. Az utóbbi hónapokban nem vizsgálgattam magam, elvoltam a temérdek utazással és munkával, nem tűnt fel semmi. Az utolsó kísérletem magam emberi formába hozására január végén vallott csúfos kudarcot. Pedig két hónapig mindent megpróbáltam. Iszonyú bérleteket vettem, vízi aerobik-ra, úszásra, vákumos csodagépre. Beszereztem narancsbőr elleni krémet, mályvás fogyasztó teát, és belevetettem magam az erőt próbáló rendszerembe. Eleinte remekül ment minden, volt szorgalmam, kitartásom, és megvolt a cél is: a tavaly nyári cipőkanállal felapplikálható farmeromban újra tündökölni. Cseles az ügy, ugyanis gumis az anyaga, szóval nem csak belepasszírozni szerettem volna magam, hanem jól is kinézni benne. Akartam azt az érzést, hogy például le tudok ülni, és nem göndörödnek, pöndörödnek a derekára a szörnyű zsírcsomók. Az első két hétben remekül ment minden, tartottam az előírt diétát, ittam a teát, örömömet leltem a lemondásban. Aztán egyszer csak arra gondoltam, ha a hétfőt kihagyom, nem dől össze a világ. És a szerdát is. A pénteket is. Aztán elutaztam. Síelni. Ám azt az egy hetet nem lehetett a sport hetének nevezni: egész nap ettünk, hatalmas ivászatokat iktattunk a napi programba. Majd eljött a nyár. amitől előre féltem. De megoldottam ezt is: nem mentem strandra, és a nyári divat is cinkosommá szegődött – hosszú, bő ruhákban messziről még légiesnek is tűnhettem akár. Engem amúgy sem mondanak kövérnek, alkatom normális és formális, öltözködéssel el lehet fedni a felszín hibáit. A barátommal pedig óriási mázlim van. Vagy húsz kilóval voltam több, maikor annak idején összejöttünk – neki ahhoz képest minden csak jó. Ám magamat nem tudom becsapni. Erre hétvégén jöttem rá. Szokatlanul meleg volt szeptember első hétvégéje, kimentünk hát a gödi fürdőbe. És mit mondjak, nem éreztem jól magam a bőrömben. Magamra tekertem hát a cseles strandkendőimet, próbáltam a saját figyelmemet is elterelni arról, ami magamban zavar. Hát igen: van min segíteni. A szokásos fenék-combok-has háromszögről beszélek. Ami bizony nem olyan, amilyennek álmaimban látom magam. Amúgy tényleg nem sok baj velem, szerencsére a lábam hosszú, és melltájban sincs semmi problémám. A karom feszes, ez ügyben nem kell aggódnom. Néztem a többi nőt. Szigorúan a velem egyidőseket és az idősebbeket. Köztük még akár jól is nézek ki. De mi lesz tíz év múlva, ha most nem kapom össze magam? Úgy érzem, ha elérném a kívánt formát – mert túlsúlyos egyáltalán nem vagyok, talán ha négy kiló állandóan változó felesleg van rajtam – akkor azt biztosan tudnám tartani. A jó ügyért talán le tudnék mondani a sörről, a pizzáról, és jaj, a sztracsatellás fagyikról is. Két nap múlva belekezdek egy új módszerbe. Meglátjuk, én is meglátom-e az eredményt a tükrömben, elégedetten. Addig gyorsan eszem egy tál tejbegrízt, hatalmas adag kakaóval. Annyira beleéltem magam a nagy változásba, hogy elkapott az éhség. Na, például erről kéne leszoknom…
|
English
