 Nagyjából 5 éve vagyok duci, de ezzel a helyzettel a mai napig nem sikerült kibékülnöm. Nem is akarok! Régi önmagam szeretnék lenni. A régi ruháimat szeretném hordani, mert a szekrényben még mindegyik megvan. Sőt, a magas sarkú cipőimet is felvenném néha. Soha többet nem akarom azt látni, hogy a csizma cipzárja félúton megakad a vádlimon.
A legnagyobb kínszenvedést az öltözködés jelenti. 38-ról 44-re változott a méretem, hordható ruhatáram pedig egyre szegényesebb és egyre sötétebb. Azt mondják a fekete slankít, de én a tükörben a "problémás területeket" minden ruhában látom. Kiöltözni pedig teljességgel reménytelen. A klassz cuccaim kicsik, nagyobb méretűre pedig sajnálok beruházni, de ha rá is szánom magam, akkor leggyakrabban a régi méretemet vásárolom, azt gondolván, "ripsz ropsz" belefogyok ismét. A remény hal meg utoljára.
Tudom, az ülő munka, a rendszertelen étkezés és az olykor becsúszó késői vacsorák nem tesznek jót, ráadásul a sportot is hanyagolom. Diéták közben gyakran bűnöztem, de most, mert ilyen szerencsés voltam, hogy engem választottak erre a programra, nagyon nagy az elhatározásom: végigcsinálom, amit kell, és betartom a dietetikus tanácsait. A férjem mellettem áll, sőt, mivel tudja, milyen lelki válságokat okoz nekem a súlyom és az elhízás miatt megváltozott testem, amikor meglátta az Átváltoztatjuk! felhívást, megmutatta nekem. Egy pillanatig se haboztam, azonnal bele akartam vágni. Szerencsére gyerek és munka mellett is meg tudom szervezni, hogy részt vegyek a kezeléseken.
Nincsenek irreális elvárásaim. Szeretnék fogyni 5-6 kg-ot és közben szeretném a bőrömet is karban tartani. Azt remélem, hogy olyan hasznos tanácsokat kapok majd, amelyek segítik a teljes életmódváltást, hogy a program után is folytatni tudjam a fogyást. Elszánt vagyok. Nem régen töltöttem be a 25-öt, és nem szeretnék kövéren megöregedni.
|